Sárga, piros, narancsban hullámzó erdő,
illatos--balzsamos őszben
arcomra mosolyt csal
a létezés aranyló, édes érintése.
Nem keresek én már Semmit...
Mert Minden az enyém már:
egyetlen színes falevélben,
az erdő illatában,
egy vállamra szálló kis bogárban,
egy madárka hangjában,
a lágy szellőben,
egy őszinte szóban,
egy ölelésben,
egy érzésben, hogy én is Egy vagyok
ebben a nagy, teremtett Természetben,
része vagyok a Csodának,
ennek a hatalmas teremtett Világnak,
mely belefér mégis egyetlen pici virágba,
annak is a közepébe,
a sárgába, a pirosba, a kékbe,
az égbe, az aranyló napsütésbe,
az én szívembe,
a Te szívedbe.
