Egy pillanatra fölém szállt a nyár;
S én mohón ittam minden fényét, ízét, illatát.
Elhittem a múlhatatlan színeket,
az ábrándot, a vágyat, az égszínkék eget.
Elhittem a végtelen fényt, hogy nem
lesz tél, csak mindig tavasz és nyár,
és csók és ölelés és édes vágy.
Egy pillanatra te is hitted, hogy örökké tart a nyár
és együtt színeztük át a telet, a jeget, a magányt.
Piros és narancssárga, aranyszínű meleg hó,
nem lesz többet a tél szürke, hideg és fakó,
csak meleg édes szó, ölelés, narancs, piros és kék,
csupa szín,
csupa fény,
csupa vágy,
csupa égszínkék ég,
madárdal,
ragyogás.
