A Szabóék kenyere…

Kis üzlet Balatonalmádi központjában, falán kissé kopottas felirat: Szabó Pékség.

Mintha a  hetvenes években járnánk, családi ház udvarára lépünk be és  a bejárat előtt csendben, türelmesen várunk, nem férünk be a kis helyiségbe, ahol a kenyerek szépen sorakoznak a polcon. Kb. hatan lehetünk, egy kijön, egy bemegy, ez a kimondatlan szabály és mindenki mindenkit üdvözöl, akkor is, ha nem ismeri. Összeköt minket a Szabóék kenyere, az eredeti ízek, a hangulat, az illat, a személyesség, a hely, ahol Éva néni a legtöbb  vásárlót a nevén szólítja és van egy jó szava vagy mosolya mindenkihez.

A kenyér. Nehéz róla írni, pedig sok szó van, mégsem fedik teljesen az ízt, az érzést, amikor beleharapsz. A héja a fával fűtött kemencében sötétpirossá, ropogóssá, a belseje könnyűvé, levegőssé válik és ha teszel rá igazi, finom vajat gazdagon, meg készítesz egy jó kávét és keserűn szürcsölöd hozzá, akkor ez a kettő együtt igazi kulináris csúcsélménnyé transzformálódik a szádban és megsimogatja a lelkedet.

Az első falatnál önkéntelenül becsukom a szemem egy pillanatra, kizárom a külső ingereket, hogy csak az íz domináljon, a pillanat, amibe belesűrűsödik egy érzés-esszencia, amitől önkéntelenül mosolyogsz és hálát adsz a Teremtődnek, hogy élsz és érzel. Beleharapsz és egy pillanatra gyerek vagy újra, játék és vajaskenyér filozófiája

Szóval most végre beléphetek, van annyi hely, igaz, még bent is szorosan állunk, de el lehet nézelődni, a kenyerek, lángosok és túros batyuk látványa, no és az illat is a tiéd, szívod be csendesen és azon izgulsz, hogy maradjon egy-két diós kalácska vagy egy darabka kuglóf, aminek könnyűsége a tavaszhoz mérhető csak érzésben.

Kérhetek. Éva néni egész lénye összhangban van a világgal, a kenyerek és más finomságok közt úgy áll, mintha mindegyikhez valami személyes viszony fűzné. Ahogy a kelt finomságok közt válogat és keresi a szépek közül a legszebbet és legomlósabbat, az számomra olyan érzés, mintha egy darab túrósbatyuba sűrített szeretetet dugna a papírzacskóba, hogy minden falattal a boldogság költözzön az otthonokba és szívekbe.

Indokolatlanul mélyen hajolok a  csomagtartóba,  hogy lopva a kenyérlángosba harapjak, ebbe a kenyér ízű, lángos formájú csodába és valahogy minden a helyére kerül a világban…suhanok a kalácsillatú autómmal, Vivaldi full hangerőn áriával szórakoztat, a lehúzott ablakból tavaszi szél borzolja amúgy is kócos hajamat és legszívesebben kikiáltanék mindenkinek: ugye, milyen szép az élet?